Juhász Bea

Szeretek megállni a háttérben és megfigyelni, mi zajlik körülöttem. Szeretem átérezni a szervezet, a munkatársak mindennapjait, mert egy-egy elcsípett mondat, akaratlan mozdulat többet mond, mint a kép, amelyet először látni vélünk. A kézzelfogható vezetői stílusban, eszköztárban, munkatársi hozzáállásban a felszín alatti dinamika fejeződik ki, amit a mindennapok taposómalma alakít, formál; de a hosszú távú fejlődést alapvetően a láthatatlan területek értékei határozzák meg.

A bátor kísérletezést, a folyamatosan új utakat és lehetőségeket kereső embert tartom a világ mozgatórugójának. Az állhatatosság és a kíváncsiság kettőse adja a stabilitást és a lendületet, hogy a jelen állapotból egy hatékonyabb, versenyképesebb, vonzóbb állapotba juthassunk. A hibázás és a bukás éppúgy része a tanulási és fejlődési folyamatnak, mint a siker. Éppen ezért mindkettőnek teret kell adni, majd a tapasztalatokat elraktározva tovább lépni a folyamatosan egyre magasabbra kitűzött célok felé.

Csodálattal és alázattal tekintek az ember alkotta világra. Lenyűgöz a folyamatos változás és az emberi erő, amely a lehetetlenből sikert kovácsol. Gondos tervezéssel, állhatatossággal, a fókusz folyamatos fenntartásával, önfegyelemmel és a hittel képesek vagyunk rá, hogy az elképzeléseket tettekké, valódi eredményekké alakítsuk.

Hiszem, hogy mindenki és minden csak saját maga által fejlődhet, belső igényből, elköteleződve, felelősséget vállalva, ám a fejlődés iránti igény felkeltése és a megfelelő eszközök megtalálása, a bátorítás érkezhet külső forrásból. Közgazdászként, trénerként, leendő pszichológusként elkötelezett híve vagyok annak, hogy a cél és az akarat kettőssége sikerre vezet, éppen ezért vallom, hogy annyit veszel ki a tréningjeidből coaching-folyamataidból, projektjeidből, amennyit beleteszel. Annyit veszel ki az életedből, amennyit felelősséggel beleteszel.